A lumbalpunctio (más néven gerinccsapolás) az agyvíz vételére szolgáló diagnosztikus eljárás.
Az utóbbi 2 évtizedben alkalmazása – az egyéb diagnosztikus módszerek terjedésével párhuzamosan – jelentősen csökkent, azonban néhány betegség megállapításához a mai napig is elengedhetetlen és pótolhatatlan.
A vizsgálattal kapcsolatban számos tévhit és félelem él a köztudatban, ezért ezekről részletesen is szólunk a későbbiekben.

Mikor van szükség lumbalpunctiora?

• Gyulladásos idegrendszeri betegségek gyanúja esetén (agyhártya- és agyvelőgyulladás, Lyme-kór)
• Neuroimmunológiai betegségek (pl. sclerosis multiplex, Guillain-Barré szindróma)
• Polyneuropáthiák egyes eseteiben
• Agyhártya alatti vérzésben, ha a CT nem vezet diagnózishoz
• Az agyhártya rákos beszűrődésének igazolására
• Tisztázatlan idegrendszeri betegségekben
• Agyvízkeringési zavarok (hydrocephalus = vízfejűség) bizonyos formáiban

Hogyan végezzük a beavatkozást?

A beteg semmilyen különleges előkészítést nem igényel. A vizsgálat ülve és fekve is végezhető. Az alsó ágyéki (lumbalis) gerincszakasz felett a bőrt fertőtlenítjük, majd injekcióval (pl. Lidocain) elérzéstelenítjük. Ezt követően speciálisan erre a célra készült vékony tűvel hátulról, a csigolyák tövisnyúlványai között ferdén behatolva érjük el a gerinccsatornát, ahol az agyvíz található. Attól függően, hogy az agyvízből milyen vizsgálatokat kívánunk végezni, 5-10 ml-t bocsájtunk le.

Lehetőség van az agyvíz nyomásának mérésére is. Az egész beavatkozás – előkészítéssel együtt – 5-10 percet vesz igénybe. Utána 1 napon keresztül fekvést és bő folyadékfogyasztást javasolunk. A lumbalpunctio után jelentkező leggyakoribb panasz az álló helyzetben jelentkező fejfájás, mely az említett utasítások betartása mellett ritkábban fordul elő.

A lumbalpunctio veszélytelen beavatkozás, kockázata minimális. Megfelelő érzéstelenítés mellett teljesen fájdalommentes.
A közhiedelemmel ellentétben a szúrás során idegrendszeri bántalmat, gerincvelő sérülést, bénulást stb. nem lehet okozni, mert a gerincvelő a szúrás magasságában már nem található, jóval feljebb végződik. Idegrendszeri fertőzés a sterilitási feltételek betartásával elkerülhető.
Az agyvízvizsgálati lelet több részből áll össze.
A rutin tesztekből már sok minden megállapítható vagy kizárható (pl. agyhártyagyulladás, agyburki vérzés). Speciális kérdések eldöntésére kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok lehetnek szükségesek, melyeknek elvégzése akár heteket is igénybe vehet.